Játékvonat: a fából készült vasparipa

„Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára.
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elől ül a masiniszta,
ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.”

Hogy hol is van pontosan Kanizsa, arról valószínűleg fogalma sincs egy kisgyereknek, ellenben azt pontosan tudja, hogy a masiniszta egy olyan kiváltságos helyzetben lévő valaki (ember, állat vagy képzeletbeli lény), aki vezetheti, irányíthatja a vonatot. Nem beszélve a krumplifejű palacsintáról, aki – valljuk be őszintén – csak számunkra furcsa figura, a gyerekek mesés, fantáziadús világában cseppet sem kirívó teremtmény.

A beszéd, mozgás és ritmus összehangolásával szimultán több a​gyi területet dolgoztatunk meg, és teremtjük meg közöttük a kapcsolatot. Éppen ezért nagy szükség van ezekre a közös játékokra. Régebben nem tulajdonítottak ennek ilyen tudományosan megalapozott jelentőséget, csupán tudták, hogy ez jó a gyereknek, hisz élvezettel játszik vonatosat, vagy éppen énekel vonatról. Felkapták hát a kisgyereket a szülők az ölükbe, vagy a térdükre rakták, és már mehetett is közös masírozás. Mára felismerték ennek hasznosságát és szükségességét. Legyen szó akár a régi generációk gyermekeiről vagy a mostani csemetékről, mind találkoztak valamilyen formában vonatos, vonatozós játékokkal.

Vonataink

Az igazi csoda az, amikor megelevenedik a gyermek előtt az oly gyakran emlegetett „si-hu-hú”. Felejthetetlen pillanatok közé sorolható az a momentum, mikor először találkoznak a gyerekek igazi vonattal. Még ha az nem is pöfög, csak éppen lustálkodik a vonatsínen. Monumentális megjelenésével ez a jármű egyfajta csodálatot vált ki a gyerekekből. Különösen, mikor útra kel! Akkor látszik igazán, hogy milyen nagy, erős és gyors is. Több tonnás súlyát egyszer csak megmozdítja, és onnantól kezdve szinte megállíthatatlanul suhan tovább. Ráadásul szinte „énekel”, mikor fut a sínen a kerék! Jellegzetes hangját a gyerekek messziről felismerik, és izgatottan kémlelik, vajon honnan érkezik a robogó, dübörgő vonat. A szerelvény ritmikus, monoton szimfóniáját olykor csupán a sajátos – semmihez sem fogható – vonatfütty, dudaszó töri csak meg. Ha megpróbálunk a gyerekek fejével gondolkodni, az ő szemükkel látni a világot, akkor megérthetjük és könnyen átérezhetjük a vonatok iránti rajongásukat.

Régóta próbálják megtalálni a választ arra, hogy honnan is eredhet a fiúk játékvonatok, kisautók stb., szóval fiúsnak titulált játékok iránti fokozott érdeklődése. Vajon a nemi szerepminták velünk születettek, vagy a nevelés során sajátítjuk el azokat? Esetleg mindkettő közrejátszik? Érdeklődési körünket vajon meghatározza a nemiségünk, illetve az azzal kapcsolatos társadalmi elvárás? Eddig még csak vitatható tudományos magyarázat született erre vonatkozóan. 2002-ben Gerianne Alexander pszichológus (texasi A&M Egyetem) és Melissa Hines agykutató (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) cerkóf majmokon végzett kutatásuk azt igazolta, hogy a vizsgált majmok játékpreferenciái a gyerekek játékválasztási szokásaihoz igazodik: a hímek az autókat, labdákat választották szívesebben, míg a nőstény példányok inkább a babákat részesítették előnyben. E kutatásra reflektálva, Letitia Meynell professzor (Dalhousie Egyetem, Kanada) azonban hosszasan ecseteli kritikájában a kísérlet során végzett módszertani hibákat, megkérdőjelezvén az abból leszűrt eredmények hitelességét. Bármi is legyen a vonat-szerelem pszichológiai, biológiai háttere, egy biztos: a jelenség létezik, és bár elsősorban fiúk a játékvonatok kedvelői, nagyon sok kislány is örömmel játszik velük.

Bármennyire is szeretnénk mindent megadni gyermekünknek, amennyiben csodálatuk tárgya maga a megtestesült kolosszális vasparipa, akkor nehéz dolgunk van… vagy mégsem?! Az kevésbé kivitelezhető, hogy az ember otthon életnagyságú mozdonyt tartson, főleg olyat, ami esetleg néhány kocsit is vontat maga után. Egy szösszenetnyit helyigényes a dolog, a házban elkél némi belsőépítészeti újratervezés (sínek lefektetése), a vonat fenntartása és üzemeltetése sem olcsó mulatság. Továbbá speciális jogosítványt kell hozzá szerezni, ha furikázni szeretnénk vele gyermekünket. Ó, és a jó szomszédi viszony fenntartása érdekében, valamint a tömeges pánik elkerülése végett, célszerű jelezni a körülöttünk lakóknak, hogy nem földrengés rázza meg az egész utcát, csupán vonatozunk otthon egy kicsit a gyerekkel.

Létezik azonban más lehetőség is arra, hogy a vonatok izgalmas és különleges világát közelebb hozzuk gyermekünkhöz (a pályaudvar- és múzeumlátogatások mellett). A Fakopáncs Játékbolt és webáruház termékpalettáján számos fa játékvonat, elemes mozdony, komplett vonatkészlet és kiegészítő (híd, sorompó, váltó, kocsiszín, alagút stb.) található meg. Nem hiányzik a készletből a parkolóval ellátott állomás sem, nem beszélve a nyitható hídról. Van személyvonat és gyorsvonat is. Ha gyermeked a játékvonatot más gurulós járműre váltaná, akkor sokféle fantasztikus autó közül választhat, melyek szintén képesek a sínpályán haladni. Daru is akad teherautóval. Közlekedési táblák segíthetnek az eligazodásban. A rend és biztonság fenntartása érdekében érdemes beszerezni a vonatkészlet kiegészítők közül a rendőrséget és tűzoltóságot is. A város- és farmkiegészítővel még gazdagabbá tehetjük a vasúti hálózat köré épült minipoliszunkat. Újabb – szerepjátékhoz kiválóan alkalmas – emberekkel, valamint növényekkel, különleges épületekkel (kórház, istálló) és járművekkel (pl. traktor) gazdagíthatjuk azt.

A vasúti pályarendszer összeállítása nemcsak remek időtöltést és kikapcsolódást nyújt az alkotni vágyó gyermekek számára, hanem fejleszti a finommotoros készségüket, hozzájárul a szem-kéz koordinációjuk összhangba kerüléséhez, továbbá fejleszti a kreativitást, valamint a logikus gondolkodást.

Vonatkészleteink 

Kalandos utazást kívánunk a játékvonatokkal! Ha már gyermeknótával kezdtük ezt a blogbejegyzést, akkor stílszerűen egy gyerekmondókával zárnánk:

„Ziki-zaka zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
Te meg legyél az utas!”